77. fejezet

Ez a fantasztikus hét is eltelt. Sajnos már utazunk is haza. Hiányozni fog a Bahamák perzselő napsugarai, a pálmafák, a romantikus hangulat... A lényeg az, hogy kiélvezkedtük magunkat és éppen egy bérkocsit várunk, hogy elfuvarozzon egészen a kastélyig. Kora reggel van, álmosan pislogok fel a borongós égboltra. Hát újra itt vagy, régi barátom, rideg tél. A leheletem meglátszott a levegőben, amin mosolyognom kellett. Szeretem a hideget, ha a csípős szél kiszárítja az egyébként is jéghideg arcomat. Kék hajam zászlóként lobogott a szélben, ahogy a reptér előtt álltunk, a hatalmas embertömegben. Mindenhol ölelkező rokonok, rég nem látott szerelmek, örömteli találkozások és gyűlölködő pillantások sora látható. Az ember sokszínű, akár a vadvirágos mező. Néha vad és zabolázatlan, néha pedig szelíd, akár egy őzike. Csak egy szóval tudnám őket jellemezni: szeszélyesek. A vörös biztonságot nyújtó karja átölelt, miközben vizslattam az embereket. A pillantásom fagyos volt, mint mindig. Viszont amikor felnéztem a férjemre, gyöngédség költözött a szívembe. Rámosolyogtam életem párjára, aki gyöngéd csókot lehelt a kékre fagyott ajkamra. Sok idő telt el azóta, mióta megtudtam, ki is vagyok. Jól tettem, hogy nem fordultam vissza. Megérkezett a kocsink, amiből meglepetésemre viktoriánus barátunk és az én szemem fénye szálltak ki. Név szerint Lysander és Camille. Lys viktoriánus stílusával magára vonta pár ember figyelmét, de ő mit sem törődve vele odasietett hozzánk. A kék hajú kislányom totyogott mellette sűrű léptekkel. Kicsi kezével szorította Lysander ujját, aki vigyázva mögötte ment. Mikor Camie (Kemi) meglátott minket, visítva szaladt a lábaimhoz.
- Mama!!!!- ölelte át a lábaimat.
Én mosolyogva felkaptam és körbepuszilgattam.
- Szia, Kincsem! Jó volt Lys bácsikáddal?- kérdeztem a lányomtól.
- Igen!- vágta rá édesen.
- Üdvözöld apádat is, mielőtt féltékeny lesz!- mondtam nevetve, mire az apja felé fordult.
- Szia, papa!- mondta vidáman a csöppség.
- Puszit nem kapok?- kérdezte szomorú hangon a démonom.
A lányunk odahajolt és megpuszilta. Igazán idilli jelenet volt. Odaadtam Castielnek, aki egészen a kocsiig vitte. Én közben a vigyorgó Lyssel lemaradtam.
- Na, jó volt a nászút?- kérdezi zavart mosollyal.
- Igen. Kifejezetten.- mondtam visszaemlékezve.
- Figyelj, én nem akartam a fejedben lenni!- mondta ki egy kis csend után.
- MI??!!! Te láttál mindent?!- kérdeztem halkan szidva.
- Igen és éreztem mindent. Nem jó, amikor éppen a matekházi felett ülve látom a legjobb haveromat MEZTELENÜL!- mondta ő is halkan, mivel a vörös csak pár lépésnyire volt tőlünk.
- Mit vártál, hogy majd teázgatunk a nászutunkon?!- kérdeztem mérgesen.
- Hogy is mondjam... Arra nem számítottam, hogy engem mentálisan megb*sz a haverom!- mondta sziszegve.
Engem elkapott a röhögés. Őszintén, magam elé képzeltem, ahogy Lys a matek fölött ül és az én szememen keresztül látja a világot. És azt mondta ÉREZTE is... Feltettem a kérdést.
- És hogy... érezted? Tudtommal még mindig van...- célozgattam a kényes részére.
- Nem tudom hogyan, de éreztem. És baromi undorító volt! És az volt a legrosszabb, hogy még csak a szememet sem tudtam becsukni!- mondta és megborzongott.
- Elhiszem.- bólogattam, de magamban szakadtam a röhögéstől.
A témát lezárva hazafurikáztunk. Camille elmesélte, hogy játszottak, meg ilyesmiket. A fejemben csak a jövő kavargott. Mi lesz ezután? Amint kiszálltunk a kocsiból, Rosa a nyakamba ugrott, Leigh pedig óvatosan megölelt. Csak pár pillanatig tartott Leigh részéről az ölelés, mert Cast gyilkos szemmel nézte. Rosa viszont az oxigént szorította ki belőlem. Mikor rendesen üdvözöltek minket, az angyalok úrnője szó szerint a nyakamba repült.
- Öhm... helló!- mondtam végül.
- Sajnálom, királynőm, a hevességemet!- mondta és meghajolt.
- Királynő...?- kérdeztem vissza döbbenten.
Ő rám nézett igéző szemeivel, majd kifejtette.
- Igen. Mivel már nagykorú vagy és az iskolának is vége, így te vezeted a tanácsot, mint az egyetlen felnőtt fagytündér. Ezért a királynőnk vagy, bármi is történjék!- mondta az angyal.
- És a tanács? Ők is beleegyeztek?- kérdezgettem.
- Megszavaztunk, Kate! Királynő vagy! Illetve szerető anya, hűséges feleség és a lány, aki legyőzte Lucifert és a seregét.- sorolta.
- Akkor én király vagyok?- kérdezte hirtelen Castiel, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Maximum a hülyeség királya!- visította Rosa.
Ezen nevettünk, mikor Camie megszólalt Lys oldalán.
- Anya a főnök!- jelentette ki édesen.
- A lányod jól mondja!- mondta az angyal.- Nos, mit mondasz?
- Elvállalom.- mondtam határozottan.
Máris éreztem a felelősség súlyát, ami a vállaimat nyomta. Hogy ezek után mi történt? Hivatalosan is megkoronáztak. A suliban laktunk a saját lakosztályunkban. Castiel lett az új edző, én pedig ugye a királynői állás mellett betöltöttem a mágiatanár szerepét is. A lányunk növekedett, mint akinek muszáj, egyre okosabb és egyre csinosabb lett. Tíz évesen már elbűvölő volt:

Az én erőm és Castiel makacssága társult benne. Imádni való lány és hozzá még erős is. A vörös szerint rám hasonlít. Személyesen Dimitri tanította az alapvető dolgokra, mivel ebben az épületben nem volt általános iskola. Én pedig paranoiából nem küldtem emberiskolába. Már kiskorában tanítottuk az ereje használatára, így mikor 16 éves lett (az apja féltette, így halasztott pár évet) már szinte felsőfokú mágiával kezdte el a gimit. Így néz ki jelenleg:

Hogy ne maradjon ki semmi, elmesélem nektek az első napját.
- ...és nehogy szóba állj fiúkkal, maradj a barátnőid közelében!- fejezte be a hegyi beszédét az én vörös démonom az álmos lányomnak.
Én az ajtófélfának támaszkodva néztem őket. Mint később az kiderült, vannak titkos ajtók a lakosztályban, így jutott Camie-nek saját szoba. Mosolyogva figyeltem, ahogy Castiel ide-oda járkál és osztja a tanácsokat, miközben a lányunk az ágyunk szélén ül és figyel. Egy sima pólót és egy sötétkék farmert viselt, tornacipővel. Mikor vége lett a tanácsosztásnak, kuncogtam magamban és mosolyogva odamentem az én szemem fényéhez.
- Ne is hallgass apádra, agyára ment az aggodalom! Ha megfogadtam volna a szüleim tanácsát, nem is lennék együtt vele!- mondtam, mire felnevetett.
- Miért, apa rossz fiú?- kérdezte Camie.
- Ő volt a suli macsója... De érezd jól magad, barátkozz és ne feledd!- mondtam mosolyogva, mire közelebb hajolt hozzám.- Ne pasizz az első nap, hanem szemeld ki és csapj le rá, oké?
- Rendben, anya!- bólintott mosolyogva.
Felegyenesedtem és valaki hátulról átölelt. Persze, hogy Castiel volt az.
- Én is első nap szerettem beléd.- mondta és a fejét a nyakszirtemre tette.
- Ha jól emlékszem, régen elküldtél a francba.- mondtam, mire a lányunk felnevetett és elindult a földszintre.
Mi is elmentünk a saját óráinkra, amit mi tartottunk. Én tartottam Camie harmadik óráját, a friss kilencedikesekkel. Imádok mágiaórát tartani, szeretem a döbbent arcokat, mikor új varázslatot tanítok nekik. Castiel tartja nekik a második órát, szóval ebédszünetben beszámolt nekem. Dühödten ette az ebédjét.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Az a kis...- a fémdobozt úgy gyűrte össze, mintha papírból lenne.
- Egy fiú?
- Hozzáért és kanosan vigyorgott rá! Pedig ő még hozzá se szólt!
- Hol ért hozzá?
- A hátánál.- mondta szikrázó szemekkel.
- Ugyan már. Te sokkal mélyebben értél hozzám, mégsem néz rád az apám gyilkoló tekintettel.- mondtam és cirógattam a karját.- Egyébként ki az?
- Ő!- a fejével egy fekete hajú, zöld szemű srác felé intett.
- Mi a képessége?- kérdeztem a fiút méregetve.
- A tüzet tudja idomítani.- mondta megvetően, mire ördögi mosoly ült ki az arcomra.- Miben sántikálsz?
- Én? Semmiben! Csak mágiaórát fogok nekik tartani!- mondtam még mindig sátáni arccal.
- Tetszik, amikor ilyen vagy!- vetkőztetett le a szemeivel.
- Még nem láttál semmit, édes.- mondtam és megcsókoltam.
Amikor vége lett a kajaszünetnek, ráérősen mentem a terem felé. Az osztály szépen sorba állt és rám várt. Mi ütött ezekbe? Beengedem őket és becsukom magam után az ajtót. Egy rövidnadrágban és egy szellős ingben (persze volt alatta trikó) voltam. A lábamra egy bokacsizmát húztam fel. Az osztály elé sétáltam és felültem a tanári asztalra.
- Nos, a nevem Kate és én fogom nektek tanítani a mágiát négy évig.- egy fiú jelentkezett, mire intettem, hogy beszélhet.
- Nem fázik, tanárnő?
- 15 fokos testhővel te sem fáznál. Fagytündér vagyok egy kis angyalvérrel, tehát szárnyaim is vannak. A férjem a tesitanár, akivel előző órán is találkozhattatok.- mondtam mosolyogva.- Esetleg kérdés?
- Hány éves?- kérdezte egy lány.
- A lényeg az, hogy mindössze 20 évesnek nézek ki. Most pedig ti mutatkozzatok be!- mondtam és odamentem az első padsorhoz.
Hallgattam a neveket és memorizáltam őket. Kiderült, hogy a zöld szemű a Chris (Krisz) névre hallgat. Mindenki elmondta, hogy mi a képessége, ő tényleg a tüzet tudta idomítani. Mikor mindenki beszélt magáról egy kicsit, az egyik lány feltette a kezét.
- Láthatjuk a képességét?- kérdezte.
- Már azt hittem, meg se kérdezitek!- mondtam mosolyogva és kiengedtem a szárnyaimat, ami a terem szélességét végigérte.
A falakra jégvirágokat futtattam fel, ahogy a padokra is. A plafonról tűéles jégcsapok lógtak le, akár egy díszes csillár. Ja, és esett a hó. A hegyes fogaimmal mosolyogtam egyet.
- A lényeg az, hogy a jeget tudom uralni.- mondtam.- Most ti jöttök!
Chris tüze egy molyfinghoz volt hasonlítható. Ezzel még egy cigit is alig lehet meggyújtani! Kicsengettek, Camie pedig odajött hozzám.
- Anya, szupi volt az óra!
- Köszi, de most menj!- mondtam neki mosolyogva.
Szóval az első napja nem volt nagy durranás! De most elbúcsúzom tőletek! Gondoljatok rám, ha esik a hó.
Írói megjegyzés
Hát ennyi lett volna Kate története. Ez a blog az írásom fénypontja. 17000-nél több oldalmegjelenítést ért el, ezt pedig nektek köszönhetem. Remélem mindenkinek tetszett a történet. És ne búsuljatok, fogok még blogokat írni, csak nem biztos, hogy olyan nagy lesz a sikerük, mint ennek. Szóval imádlak titeket! Itt a másik történetem, ha valaki kíváncsi rá: A programok rabságában. Ne feledjétek: még találkozunk!
Írói megjegyzés vége

76. fejezet

Írói megjegyzés
Ti is tudjátok, hogy mi jön. Kiteszem a 18+-t erre a részre is. Szóval mindenkinek jó olvasást és szép gondolatokat kívánok!
Írói megjegyzés vége
Castiel ledöntött az ágyra, de nem hagyta abba a csókot. Fürdőruhában voltunk még mindig, de nem zavartattuk magunkat emiatt. Éhesen csókoltam a férjecskémet, aki mosolygott a hevességemen. Gyorsan fordítottam, így én kerültem felülre. Végigcsókoltam az izmos mellkasát, majd rátértem a hasára is. Visszatértem a szájára, miközben kibogozta a fürdő melltartómat. A zöld ruhadarab valahol a földön landolt. A forróság az egész testemet emésztette. Érezni akartam, hogy szeret és kíván. A józan eszemet eltemettem mélyre, ahogy fordított a helyzeten. A nyakamat és a melleimet izgatta a nyelvével, amitől enyhén szólva beindultam. Mocskosul vágytam rá. A hajába beletúrtam és úgy húztam magamhoz közelebb. A hasamat cirógatta és csókolgatta, ami borzalmasan jól esett. Amikor a melleim legérzékenyebb pontjához ért, hangosan felnyögtem.
- Most már nem menekülsz, szépségem!- mondta egy kanos vigyor kíséretében.
- Nászúton vagyunk, drágám! Nem is szándékoztam!- mondtam egy perverz mosollyal.
Egyre gyorsabban járkáltak a kezei a testemen, ami még jobban feltüzelte bennem a vágyat. Ekkor már úgy éreztem, ha nem kapom meg, abba belehalok. A vöröske mintha olvasott volna a gondolataimban, a combom belső részét kezdte simogatni. Amikor az alsómhoz ért, kibújtatott belőle és messze dobta a zavaró tényezőt. Az ujjával kezdte izgatni legbecsesebb kincsemet, amit csak nyögéssel tudtam lereagálni. Aztán már nem az ujjával, hanem a nyelvével okozott nekem határtalan örömet odalent. Amikor visszatért a nyakamra, fölé kerekedtem. Kölcsönkenyér visszajár alapon én is lefelé haladtam drágalátos vöröském testén. Izmos felsőteste forró volt, ami még jobban kívánatossá tette meglepően puha bőrét. A térdig érő úszónadrágot majdhogynem letéptem róla. Kezemmel izgattam meredező hímvesszőjét, amitől mélyen nyögött és szorosan lehunyta a szürke szemét. Később már nem csak a kezemmel kényeztettem, hanem a nyelvemmel. Vágytam a teste forróságára, arra hogy egybeolvadjunk. Az ő szeme is hasonló gondolatokról árulkodott. A nyakszirtjéig felmásztam és az arca oldalát borítottam be éhes csókjaimmal. Játszadoztam a fülével, majd lefelé haladva megtámadtam a száját. Ő csókolva fordult fölém. Szálkás izmai megfeszültek, tekintete vad és zabolázatlan. A keze a gerincem alá kúszott, majd belém hatolt. Erős karjával ölelt, miközben vámpírosat játszott a nyakamon. A testem ösztönösen reagált. Elkezdett lassan mozogni bennem, ezzel növelve az örömömet. Fokozatosan gyorsított a tempón, én pedig boldogan sikongattam, akár egy félőrült. Mikor a legmélyebb és legerősebb lökéshez ért, tiszta erőből rávágtam az ágyra. A lepedőről hópihék szálltak fel, a falat jégvirágok sokasága lepte be. A démonom megállt, lubickoltunk a mámoros érzésben. Castiel fáradtan rám dőlt, teljes testével rám nehezedett. De nem bántam. A fejét a mellkasomra hajtotta és éreztem, hogy elmosolyodik. Én cirógattam a festett vörös buksiját.
- Azért nem kellett volna befagyasztani mindent!- mondta.
- Nekem ez így tökéletes!- mondtam makacskodva, mire felnézett rám kanos vigyorral.
- Ennyire jó voltam?- kérdezte elismerést várva.
- Veled mindig jó!- mondtam és megcsókoltam.- Nem is tudnék mással lenni.
- Én sem tudnék más nővel szeretkezni. Csak veled tudok ilyeneket csinálni.- mondta és legurult rólam, mellém feküdt.
- Azt reméltem is!- mondtam fülig érő vigyorral.
Átkaroltam a derekát és a fejemet a mellkasára hajtottam.
- Jó éjt, kékség!- hallottam.
- Neked is, vöröske!- vágtam vissza.
- Ha ilyen pimasz vagy, megbüntetlek!- mondta kanos hangsúllyal.
- Majd reggel!- oltottam le a lámpát.
Pár perc múlva egyenletes szuszogásának voltam fültanúja. A békés hangulat és a fáradság engem is hatalmába kerített, így elaludtam.
Másnap reggel egyedül ébredtem. Csomó fény ömlött be a hatalmas ablakokon, fényt és életet vittek a drapp színű szobába. Finom illatok keringtek a helyiségben, ezért felültem az ágyban. A takarót körülfogtam magamon. Eszembe jutottak a tegnap este történtek, le sem lehetett volna törölni a mosolyomat. Megtapintottam a számat, kellemes emlékek rohamoztak meg. És végszóra belépett az én festett hajú Rómeóm egy tálcával a kezében.
- Jó reggelt, hercegnőm!- köszönt mosollyal és kissé sántikálva.
Meztelen mellkasa akaratlanul is odavonzotta a tekintetem. Meg egy szál törülköző volt a dereka köré fonva. A haja vizesen és kócosan még szexibb volt.
- Jó reggelt, Rómeó!- feleltem a megszólításra, mire széles vigyorral az arcán nyomott a számra egy csókot.- Miért bicegsz?
- Beváltottad az ígéreted! Alig bírok járni.- nevette el a végét.
A reggelivel megpakolt tálcát odatette a szobában található kicsi kávézóasztalra. Leült az ágy szélére és felém fordult.
- Ápoljam az én kis betegemet?- kérdeztem, miközben a nyaka köré fontam a karomat, úgy húztam magamhoz közelebb.
- És mi lenne a gyógyír az én bajomra?- kérdezte a számba suttogva.
- Nevezd meg a bajod.- mondtam.
- Halálosan szerelmes vagyok a leggyönyörűbb nőbe a világon.- mondta halkan és mélyen a szemembe nézett.- Kék szeme még mindig rabul tart. Mit tegyek, doktornéni?
Közben beletette a fejét az ölembe és felnézett rám. A szeme mókásan csillogott.
- Nos, a gyógyír a szeretet...- mondtam és itt nyomtam egy puszit a homlokára.- a gondoskodás...- itt az arcára.- és a személyes kedvencem, minél több testi és érzelmi kontaktus ezzel az említett személlyel!- itt egy forró csókot nyomtam a szájára.
- Majd igyekszem megfogadni ezt a tanácsot!- mondta és felegyenesedett.- Most pedig edd meg a reggelit!
A tálcát az ölembe helyezte. Mosolyogva néztem a gőzölgő melegszendvicsekre, az egy szál vörös rózsára, a pohárban lévő vérre és a süteményre.
- Köszönöm! Lefogadom, senkinek nincs ilyen édes férje!- mondtam.
- Illetve senkinek nincs még egy ilyen érzéki felesége.- mondta visszaadva a bókot.
Tényleg nagyon jól esett. Ilyen hangulatban telt a nap, egyfolytában flörtöltünk, mint egy friss pár. Jól telt a városnézés, illetve a strandolás. Minden lány irigy pillantással jutalmazott a vörös párom miatt, pár pasi utánam is megfordult. Szóval remek volt ez a nap is.

75. fejezet

A kocsival hajtottunk, én pedig idegesen néztem az órát. Amikor az autó lerobbant. Na ne!
- Engedj vezetni!- mondtam hirtelen.
- Lehetetlenség, hogy elérjük! 3 óra múlva száll fel a gép és mi 4 óra hátrányban vagyunk!- mondta, mire elmosolyodtam.
- Úgy ismersz engem, mint aki feladja?- néztem rá az eszelős tekintetemmel.
- Öhm... Nem?- kérdezte zavarban.
- Csak engedj a kormányhoz!- mondtam és helyet cseréltünk.- Kapaszkodj!
Emlékeztek még arra, amikor a motoromba belevittem a mágiámat? Nos, ugyanazt alkalmaztam, ezúttal kocsin. Kék belső világítása lett és egyből elindult. Elhagyatott volt az út, így a szőnyegig nyomtam a gázpedált. Castiel kapaszkodott a biztonsági övébe. Amikor a kocsi dorombolva megállt, már a reptér előtt voltunk. Diadalmas mosollyal megnéztem a karórámat.
- Jelentem, hogy 1 óra 47 perc múlva indul a járatunk!- mondtam mosolyogva.
- Nem vagy semmi, cicám!- mondta és adott egy csókot.
- Köszi, de induljunk! Nem akarom lekésni a gépet!- mondtam és az ellenőrzőkapuk felé vettük az irányt.
Átestünk a nehezén és szaladtunk a gépre. Éppen hogy felszálltunk, már huppantunk is le a helyünkre. Amint megfelelő magasságba ért a gép, jött egy italos kocsi. Castiel rendelése meglepett.
- Bármi, csak legyen benne alkohol!- mondta idegesen.
A légutaskísérő bólintott egyet, majd a kezébe nyomott egy italt.
- Tériszonyod van?- kérdeztem csodálkozva, miután elment a nő.
- Nem, dehogy!- vágta rá és felhajtotta az italt.
- Akkor majd elviszlek egyszer úgy, hogy csak a kezedet fogom és felrepülök veled a felhők fölé.- mondtam mosolyogva.- Oké?
Castielt úgy látom a szívinfarktus kerülgette. Úgy nézett rám, mintha éppen azt kérdeztem volna meg tőle, hogy jó-e, ha kifacsarom a szívét és odadobom a vadkutyáknak.
- Megvesztél?- kérdezte, mire felnevettem.
- Tehát mégis tériszonyod van!- mondtam bólogatva.- Én is csak azért nem félek attól, hogy lezuhanunk, mivel nekem van szárnyam!
- MI VAN???!!!- Castiel teljesen pánikba esett a poénomtól.
Csak olyan semmitmondó ábrázattal néztem ki az ablakon.
- Nézd! Lehetünk vagy egy kilométer magasan!- mutattam ki a kicsi ablakon.- Innen baromi nagyot lehet zuhanni!
- Kate, ne már!- mondta kétségbeesetten.
- Csak viccelek, te is tudod! Segítsek ellazulni?- kérdeztem huncut mosollyal.
- De a közelben öregek is vannak!- mondta vörös fejjel.
- Hjaj, nem úgy értettem! Egy kis mágia és nem fogsz félni!- mondtam és rátettem a hideg ujjaimat a homlokára.
Ő lassan behunyta a szemét, majd békésen szuszogott. Pedig el se kezdtem! Végigsimítottam a homlokán, majd sóhajtottam egyet. Én is elhelyezkedtem az ülésemben és el is aludtam. Az a bizonyos idegesítő női hang ébresztett fel, aki hirdette, hogy megérkeztünk. Kinyitottam a szemem és lefejeltem Castielt.
- Au, mit csinálsz?- kérdeztem a fejemet dörzsölve.
- Aranyos vagy, ahogy alszol!- mondta.
- Olyan fura vagy... Sose vagy ilyen kedves...
- Jobb lenne, ha bunkóznék veled?- kérdezte komolyan.
- Jaj, nem azért mondtam! De tényleg jól esik!- a szemébe néztem és megcsókoltam. Elváltam tőle és megeresztett egy kanos vigyort.
- Remélem kapok még sok ilyet!- adott egy puszit a nyakamra.
- Hmm... Este biztosan!- doromboltam a fülébe.
Szépen leszálltunk és a csomagjainkkal együtt indultunk a nyaralóhoz. Mindenhol napsütés és pálmafák... Meg persze félmeztelen pasik, de ebbe nem akarok belemenni! A tengerparton volt az a házikó, amit kaptunk. Ahogy bámészkodtam, a vörös rácsapott a fenekemre. Vettem egy fordulatot és néztem, ahogy a démonom másfelé tekinget és fütyörészik. Pfff... Nem most jöttem le a falvédőről! A kertben voltunk, nem láttam senkit. Elkezdtem a férjem (hú de fura ezt kimondani!) felé indulni és neki is rácsaptam a formás popójára.
- Nem csak te tudsz csapkodni, édes!- mondtam vigyorogva.
- Ezt vegyem kihívásnak, drágám?
- Még szép!- mondtam és rákacsintottam.
Mielőtt beléptem volna a házba, Castiel felkapott és átvitt a küszöbön. Bevitt a napfényes szobába és ledobott a fehér franciaágyra. A bőröndöket letette és fölém mászott.
- Először nem kéne várost nézni?- kérdeztem.
- A város megvár!- mondta és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Tudom, de jobb lenne este szeretgetni egymást!- mondtam és felült.
- De akkor egész este az enyém leszel!
- Meg másnap is!- mondtam hízelgően.- De most menjünk le a partra vagy a városba, oké? Aztán este úgy megszeretgetlek, hogy lábra se tudsz majd állni!- mondtam pajkos mosollyal.
- Ha nem tartod be az ígéreted, megbüntetlek!- mondta perverz mosollyal.
- Hmm... Mit csinálsz? Megmotozol?- kérdeztem vigyorogva.
- Nem! Sokkal rosszabbat!- mondta.
- Avass be a részletekbe, kérlek!- mondtam, felültem és közelebb hajoltam hozzá.
A fülemhez hajolt és azzal az érzéki szájával belesúgta a fülembe a részleteket. Úgy elvörösödtem, hogy a rákok megirigyelhettek volna. De önkéntelenül is elképzeltem. Kellemesen megborzongtam, majd elmosolyodtam.
- Látom, tetszik az ötlet!
- Grr... Nagyon is! De csak este!- ragaszkodtam az estéhez.- Irány a part!
Duzzogva, de beleegyezett. Bikinibe felöltöztem, majd megvártam Castielt. Ő megütközve nézett végig rajtam és a zöld, kétrészes fürdőruhámon.
- Mi az? Nem tetszik?- kérdeztem.
- Dögös vagy!- mondta és a kezét maga elé rakta.
Pontosabban az úszónadrágja egy bizonyos pontja elé. A feje rákvörös lett. Magamban kuncogtam. Odasétáltam és hozzásimultam. Az ujjaimmal cirógatni kezdtem a puha bőrét, egyre lentebb haladva. Amikor ahhoz a bizonyos V vonalához értem, felnyögött egyet. Fentebb haladtam és szájon csókoltam, miközben átöleltem a nyakát. Játékosan harapdálni kezdtem a nyakát. A combomat nyomta az ágaskodó férfiassága. Elkezdtem nevetni, majd elhúzódtam tőle.
- Oké, menjünk!- mondtam nevetve és lementünk a partra.
Szuper volt, fagyiztunk, fényképeztünk... Meg persze fürödtünk. Már naplemente volt, mikor visszakeveredtünk a házikóba. Éhesen csókolni kezdett és ledöntött az ágyra.

74. fejezet

Reggel dörömbölésre ébredtem. Castiel sem volt mellettem, gondolom a fiúk elrángatták valahova. Hunter kiugrott az ágyból és az ajtóhoz sétált. Morgott egy kicsit, amíg odamentem én is. Jézusom, még csak 7 óra! Ki kel ilyen korán? Lassan kinyitottam az ajtót és Rosa úgy nyomult be, akár egy tank. Utána persze vonultak a lányok, mindenféle kütyüvel.
- Mit akartok hajnalok hajnalán?- kérdeztem álmosan.
- Időben el kell kezdenünk, mert nem fogunk két órára végezni!- mondta Sindy.
- Elhoztunk mindent! Pakolást, pórustisztító tapaszt, hajtűket, tőröket...- sorolta Ella.
- Minek kellenek a tőrök?- kérdeztem furcsállva.
- Ja, csak tegnap edzettem és benne maradt a táskában.- mondta zavartan.
Ahogy ezt megbeszéltük, Camille is felkelt. Gyorsan megetettem, utána elkezdtünk készülődni. Lenyomtak az egyik fotelbe, az előtte lévő kis zsámolyra feltettem a lábam. Rosa a fejemet vette kezelésbe, Sindy a jobb kezemet, Iris a balt. Viola és Ella a két lábamat támadták meg. Miközben az ezüsthajú barátnőm a pakolást csinálta, megmasszírozta a halántékomat. Mondhatni elmerültem a nyugalomban. A lányok a kezeimet és a két lábamat masszírozták. Többször is lehetne esküvőm! Rosa felkente rám a pakolást, ami szinte égette a bőrömet. A csajok valami kenőccsel dörzsölték be a végtagjaimat, amitől úgy éreztem, lebegek.
- Oké, csajok, irány a fürdő!- mondta Iris és betámolyogtam a fürdőbe.
A víz már ki volt engedve, jó sok habbal, ahogy szeretem. Levetkőztem és belemerültem a meleg vízbe. A pakolás még mindig az arcomon volt, a végtagjaim bizseregtek a kenőcstől. A tetoválás már rég eltűnt a hasamról, de néha ösztönösen odanézek. Fél óráig ázhattam, mikor éreztem, hogy kihűlt a víz. Kikeltem és magamra csavartam egy törülközőt. A hajamon is, mint valami turbán, úgy ékeskedett a törülköző. Ismét leültem a fotelba. Most a körmeimet álltak neki festeni. Egy nagyon szép azúrkék árnyalatra esett a választásom. Én csak pihentem, amíg Rosa sorolta a teendőket.
- Lent Kim felügyel mindenre, úgyhogy nyugodtan kipofozhatunk. Minden megérkezett és az angyalok úrnője személyesen segít a dekoráció tökéletesítésében. A tündérkirálynő adta nekünk ezeket az illóolajokat, hogy dörzsöljük bele a bőrödbe. A manikűr pedikűr után lemossuk ezt a trutyit az arcodról és azt is bedörzsöljük olajjal. A hajadat pedig szépen megmossuk és csinálunk neked egy olyan frizurát, ami tényleg illik hozzád!- mondta Rosa szépen lassan, én pedig behunyt szemmel hallgattam.- Jó lesz?
- Egyszerűen tökéletes! Úgy érzem magam, akár egy királynő!- mondtam nevetve.
- Most te vagy a nap sztárja, élvezd ki!- mondták a többiek.
Gyönyörűen kifestették a körmeimet. Leszedték rólam a pakolást és az arcomat bekenték valami illóolajjal. A 6 hónapos kislányom csak nézte.
- Lányok, már 11 van!- mondta Viola a karórájára nézve.
- Akkor időben vagyunk!- mondta Ella.
Megmosták a hajamat és leültettek egy tükör elé. Most egy köntös volt rajtam és Rosa az ölembe dobott egy fehérneműt. Fehér volt, természetesen csipkés.
- Ezt vegyem fel?- kérdeztem a tükörbe nézve, ahonnan tökéletesen láttam a barátnőimet.
- Persze!- mondták többen is.
Én nem vitatkoztam. Felvettem és úgy vettem rá a köntöst. Kopogás hallatszott, Viola nyitotta ki. Leigh felhozta a ruhámat és a koszorúslányok ruháit.
- Köszönöm Leigh, örök hála!- mondtam neki, mielőtt becsukódott az ajtó.
- Lányok, öltöztetés van!- mondta Rosa.
Segítettek felvenni a ruhámat, én meg forogtam benne a tükör előtt.
- Csajok, ti is készüljetek!- mondtam nekik.
- Még a hajadat és a sminkedet megcsináljuk!- mondta Ella ellentmondást nem tűrő hangon.
Ezzel a mondattal ismét lenyomtak a tükör elé. Érdekes, amikor egyszerre 3 ember csinálja a sminkedet, és hozzá két ember turkál a hajadban. De a végeredmény mesés lett! Egy csodás smink és egy mesebeli frizura... A hosszú, kék hajamat felkötötték kontyba és virágokkal tűzték tele. Egyszerű és nagyszerű! A sminkem pedig olyan lett, hogy a szemhéjamat kihúzták feketével, a két szemem sarkába egy-egy pici strasszkövet raktak. Egy kis arcpír, egy kis szájfény... egyenlő csodás összhatás!
- Nehogy sírj, mert elkened a mesterművünket!- mondták a lányok.
Végre a tükör elé álltam teljes pompában. Elállt a lélegzetem is.
- Szép vagy, sógornőm!- mondta Ella és óvatosan megölelt.
Ő is zenélni fog, benne is megvan a gitárérzék, akár a testvérében. Mindenkit körbeöleltem, majd ők is készülődtek. Én addig gyakoroltam a cipőmben. Végül sikerült úgy körbemennem a szobán, hogy nem inogtam meg. Camille is szépen összekészülődött, karba is vettem. Mire mindennel elkészültünk, már fél kettő volt!
- A csokrodat és a fátyladat itt ne felejtsd!- szóltak rám.
Mindannyian lementünk és a külön teremben várakoztunk. Téli szünet volt a diákoknak. Mivel babonából nem szabad látniuk egymást a vőlegénynek és a menyasszonynak, ezért hiányzott Castiel. Most kezdtem bepánikolni. De akkor feltűnt apa és Kelly. Kellyt egyből megöleltem.
- Gyönyörű vagy, drágám! Büszke vagyok rád!- mondta Kelly anyai gondoskodással.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd apához fordultam.
Ő végignézett rajtam, majd elmosolyodott.
- Szeretlek, kislányom!- ölelt meg tiszta szívből.
- Én is téged, apa!- mondtam és visszaöleltem.- Köszönök mindent.
Elengedtük egymást, majd a karjaiba vette Camille-t. A nagypapi bolondozott egy kicsit az unokájával. Apám nagyon fess volt, a legdrágább öltönyében feszített. Kelly pedig álomszép vörös ruhájában szikrázó szépségnek mondható. Megnyugtatott a jelenlétük. A vendégek megérkeztek, nagyon ideges voltam. A fátylamat egy hópihe alakú csattal tűztük a kontyomhoz. Megszólalt az orgona hangja. Apába belekaroltam. Féltem, hogy rosszul döntök. A szívem majd kiugrott a helyéből, a tenyerem izzadt.
- Ne félj, kicsim, jól döntesz!- súgta apa egy mosoly kíséretében.
- De mi van, ha mégsem?- kérdeztem remegő hangon.
- Tudom, hogy jó döntés!- mondta határozottan.
A lányok kinyitották az ajtót és bevonultak. Camille is velük tartott, Viola vitte. Felálltak az oltár mellé. Apám megindult, én remegő térdekkel követtem a példáját. Kiléptünk a közönség elé, megláttam a szerelmemet. Szmokingban feszített, úgy éreztem, rohadt mázlista vagyok. A csokor remegett a kezemben, de megeresztettem egy félénk mosolyt. Nehezen szedtem a levegőt. A fátyol ünnepélyesen szállt utánam, ahogy lassan lépkedtünk. Végre odaértünk a gyönyörű boltívhez, apa félrevonult, én pedig odaléptem Castiel mellé. Természetesen Lysander volt a tanúja. A fehér hajú biztató jelleggel rám mosolygott. Aztán elvesztem a párom szürke tekintetében. Csodálattal nézett rajtam végig. Az egyik tanácstag állt az oltár mögött, történetesen a mumusok ura. Elismételtük a sablon szöveget, mélyen egymás szemébe nézve. Aztán jött az eskü. Elővett egy kártyát, amit fogadok, hogy Lys segített neki megírni.
- Kate, fogadom, hogy veled leszek egészségben, betegségben...- ismeritek ezeket a dolgokat, tekerjünk bele egy kicsit, az érdekesebb részhez.-... Te vagy álmaim nője, ezt már akkor tudtam, mikor először megpillantottalak. Emlékszem, törékeny voltál és titokzatos. A szemed mindent elárult rólad: nehéz múltad volt, amit kár bolygatni. De amikor először láttam a mosolyodat, a függője lettem. Azt akartam, hogy boldog légy, és ezt a boldogságot én akartam neked okozni. Némi közbenjárás segítségével összeszedtem a bátorságom és elmondtam neked, hogy mit érzek. Az érzéseim még mindig nem változtak irántad. Szeretlek, és ez mindig így lesz.- ezt tuti Lys fabrikálta össze neki, de végig a szemembe nézett és láttam, hogy ezt így is gondolja. Elérzékenyültem... egészen a következő mondatig.- És egy személyes megjegyzés: a szeretkezés valami isteni ezzel a nővel!
Az arcom lángba borult. A közönség felnevetett és én is nevettem. Éreztem, hogy olyan árnyalatú lesz az arcom, mint Castiel haja. Én is elővettem a kártyámat, amit Rosa és Viola segített megírni.
- Castiel, fogadom, hogy veled leszek egészségben betegségben...- itt is tekerjünk bele egy kicsit.-...Amikor először megláttalak, egyből azt gondoltam: ördögien helyes pasi. De amikor megszólaltál, elrontottad ezt a képet. Olyan tuskó voltál, hogy megállt volna a fejedben egy láncfűrész!- itt mindenki ledöbbent, még Lys is.- De aztán... megismertem a valódi énedet és beléd is szerettem. Imádom a perverz megnyilvánulásaidat, a komolytalan felfogásodat és a szenvedélyes pillanataidat, amit vagy szobán sütsz el, vagy nyilvánosság előtt. Szeretlek és ez soha nem fog változni.- mondtam és mosolyogva nézett rám a vörös démonom.- Nekem is kijár egy személyes megjegyzés, tehát: vegyétek komolyan a biosz óra anyagát, mert igaz!
Most Castiel vörösödött el. Mindenki tudja, melyik biológiaóráról beszélek! A vendégek ismét felnevettek. Gyűrűt cseréltünk, majd elhangzott az a mondat, amit már az esküvő eleje óta várok.
- Mostantól házastársaknak nyilvánítalak titeket! Megcsókolhatod az arát.- amikor az utolsó hang elhagyta a mumuskirály száját, mi már egymást faltuk.
A vendégek tapsoltak, Castiel pedig felkapott az ölébe, akár egy pihét. Jó hangulatban telt a lagzi, késő este már más ruhában voltam és Castiel is normálisabb göncöt vett magára. Egy autó előtt éppen búcsúzkodtam a többiektől.
- Lányok, ki kapja el a csokrot?- megfordultam és úgy dobtam közéjük.
Gabriella kapta el, mire Lysander felé néztem. Szorosan ölelte a párja derekát.
- Lys, tudod, hogy ez mit jelent! Majd leszek a tanúd!- mondta Castiel nevetve.
Mindenki felnevetett. Lys meg csak pironkodott, mikor Gabi ezt mondta.
- Én is olyan gyűrűt kérek, mint amilyen Kate-nek van!
Elbúcsúztam mindenkitől és odafordultam a járművünkhöz. Ez a kocsi kivisz a reptérre, aztán irány a Bahamák. Már jó a hangulatom! Izgatottan szálltam be a kocsiba, a vörös pedig beült a kormányhoz. El sem hiszem. Nászútra megyek! Az én egyetlen démonommal. Rápillantottam a jegygyűrűre és mosoly terült szét az arcomon. Castiel gyengéden megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
- Indulhatunk?
- Még szép!- mondtam vidáman.
Kövér gázzal elindultunk a reptérre. Reszkess Bahamák, jövünk!

73. fejezet

Írói megjegyzés
Figyelem, a blogom túlhaladta a 15000 oldalmegjelenítést! Legszívesebben pezsgőt bontanék ennek örömére. Köszönöm, hogy idáig kibírtátok, megtapsollak titeket! A megjegyzések és a +1-ek nagyon nagyon nagyon, de NAGYON jól esnek. Ennek örömére jöjjön a 73. fejezet! Mindenkinek egészségére váljon!
Írói megjegyzés vége
Idegesen járkáltam, amire Castiel is felébredt. Bezzeg ő halál nyugodt tud maradni, de én szét idegelem magam. Elvileg ma hozzák a virágokat és a tortát. Az igazgatónő nagylelkűen segít az esküvő szervezésében. Nagyon hálás vagyok neki, nélküle összeomlanék.
- Inkább feküdj vissza!- mormogja a vörös szénakazla alól Castiel.
- Nem tudok. Lemegyek és megnézek valamit!- mondtam és villámsebességgel öltöztem fel.
Holnap lesz a nagy nap, már díszítik hozzá a báltermet. Gyorsan kimentem a folyosóra és kiugrottam az egyik nyitott ablakon. Kitártam hatalmas szárnyaimat és pár perc múlva a külön épület előtt landoltam. Ahogy földet értem, Roxi és Sindy ragadott karon két oldalról.
- Gyere, megmutatjuk, hogy meddig jutottunk el!- mondta mosolyogva Sindy.
Izgatottan bólintottam és bementünk a hatalmas épületbe. Amint beléptem, elámultam. Gyönyörű vörös rózsák nyíltak a boltíven, a padlót gyep borította. Volt ülőhely bőven, azok indákkal voltak körbefuttatva. Nem győztem forgatni a fejem, olyan szép volt az összhatás.
- Ezt ti csináltátok?- kérdezem ámulattal teli hangon.
- Mindenki segített. Közösen ötleteltünk.- mondta Roxi.
- Egyszerűen fantasztikus!- mondtam mosolyogva.
- Remélem, Castiel tud táncolni!- mondta Roxi kuncogva.- Ti táncoljátok a nyitótáncot.
- Tud keringőzni.- mondtam bólintva.- Lys elöl nem menekült!
A lányok nevetni kezdtek. Sokat segítettek az elmúlt napokban, szóval kijár nekik az elismerés. Egy kicsit még csevegtünk, majd elköszöntem tőlük. Kimentem az udvarra és kitártam hatalmas szárnyaimat. Nekifutottam és már a lábam nem is érte a talajt. Kerültem pár kört, majd vissza leszálltam. Holnap délután lesz az esküvő, este már indulunk is a nászútra. Apám egyik nyaralójába megyünk. Honnan van neki nyaralója a Bahamákon?! Mindig is tudtam, hogy gazdag, na de ennyire! Tényleg, a vöröske még nem is tudja, hova megyünk! Sietve mentem fel a lépcsőn, majd szinte berúgtam a lakosztályunk ajtaját. Ledöbbentett a látvány, ami fogadott. Camille az etetőszékben csücsül, Castiel pedig nekem háttal guggol és gügyög (!!!) a gyereknek.
- Repül a repülő!- ezt úgy mondta, hogy könnyeztem a magamba fojtott röhögéstől.
Camille nagyra tátotta a száját és a vöröske belehelyezte a kanalat a pici szájába. A baba hirtelen rám néz és tapsikolni kezd.
- Anya!- kiáltja a nemrég megtanult szót.
Castiel lassan felém pillant, majd feláll. Boxerben feszített, természetesen.
- Mióta vagy itt?- kérdezte tagoltan.
- Az előbb jöttem...- kipukkadt belőlem a nevetés.
A hasamat fogva könnyeztem a földön és nevettem. Castiel csak nézett rám, mint egy elmebetegre.
- Amit az előbb láttál, meg sem történt!- mondta végül.
- Hiszen olyan jó apuka vagy!- mondtam még mindig nevetve.
Castiel felhúzott, mire nehezen, de abbahagytam a nevetést. Amikor lenyugodtam, mosolyogva újságoltam a nagy hírt.
-Tudod-e, hova megyünk?- kérdeztem vigyorogva.
- Nem. Apád küld minket valahova.- mondta egy fintorral.
- Pontosabban az én egyetlen apám a Bahamákra küld minket!- mondtam ugrándozva.
- B-Ba-Bahamákat mondtál?- kérdezte.
- Igen. Apának van ott egy nyaralója.
- Kő gazdag apád van!- mondta mosolyogva és megölelgetett.
Így örültünk egy darabig, mikor Lys és Leigh benyitott az öltönypróbához. Castiel adott egy csókot, majd lement velük. Camille ütni kezdte a széket, odahajoltam hozzá.
- A papa mindig így etet?- kérdeztem a kislányomtól.
- Mami, ez titok!- a pici ujját a szájához tartotta.
Kuncogtam egy kicsit, majd játszottam vele. A diri nyitott be a szobába.
- Jó napot, igazgatónő!- mondtam és Camille is intett a pici kezével.
- A koszorúslányok most próbálják fel a ruhájukat. Gondoltam, érdekli!- mondta az igazgatónő.
Camille és én követtük az idős hölgyet. A kislányom már tud járni, nagyon gyorsan növekszik és fejlődik. Édesen utánunk tipegett. A kis kezével markolta a mutatóujjamat. A lépcsőn felkaptam és úgy baktattunk le. Bementünk a próbaterembe, én már így hívom. Viola, Rosa, Sindy és Iris éppen a ruhákat próbálták. Kim és Roxi majd zenélni fognak, így ők nem koszorúslányok.
- Lányok, nagyon jól néztek ki!- mondtam és Camille odarohant hozzájuk.
Odabújt Viola lábához. Felnézett rá a nagy szürke szemeivel.
- Milyen édes!- mondta Viola és felvette.
Játszottak egy darabig, majd Leigh megböki a vállamat.
- Szia, mi az?- kérdezem mosolyogva.
- A nagylánynak is terveztem egy ruhát.- mondta mosolyogva.
- Tényleg? Leigh, szuper vagy! Camille! Leigh ad neked valamit!- mondtam és Camille odament Leigh-hez.
Nagyon jól ismerik egymást. A fekete hajú többször is játszott már Camille-al. Leigh egy kis kék ruhácskát adott neki. Camille puszival köszönte meg, mire Rosa megböki az oldalamat.
- Mostantól a vetélytársam!- sziszegi mosolyogva.
- Vigyázz vele, kacér kis hölgy!- mondtam nevetve.
Camille felpróbálta a ruhát és én meg akartam zabálni, olyan édes volt. Ő lesz utánam a második legszebb! Nos igen, mindig a menyasszony az első... Csak egy kicsi egóm van, egy egészen pinduri. Büszkén emeltem fel a kék hajú kislányomat. Segítettem neki levenni, majd felmentünk a szobába. Holnap jönnek a csajok és rendbe szednek. Testileg és lelkileg. Úgymond ők biztosítják azt, hogy ne rohanjak el a ceremónia közepén. Meg megtanítanak a 10 centis (!!!) sarokkal rendelkező cipőmben mászkálni, úgy, hogy ne bukjak orra. Még Huntert is kicsinosítom, ő fog mögöttem vonulni. Nem szabad, hogy sáros bundával jelenjen meg! Szóval a holnapi nap mozgalmas lesz. Bátran nézek elébe!

72. fejezet

Idegesen vártam, hogy hazaérjenek. Hunter és Camille velem volt, a hótigris összebarátkozott a gyerekemmel. Elálmosodtam a nagy várakozásban, így lefeküdtem aludni. A hótigrisem mellém telepedett, Camille pedig a kiságyában alszik. Simogattam az állatkám fehér szőrét.
- Mi lesz, ha elveszítem?- kérdeztem kétségbeesetten.
A tigris megnyalta az arcomat, mire mosolyognom kellett.
- Tudom, ti velem lesztek!- mondtam és megpusziltam a fejét.- Jó éjt, Hunter!
Lekapcsoltam a villanyt és a tigrisemet átölelve elaludtam. Olyan hajnali 2 óra felé ajtónyikorgás hallatszott. Tágra nyitottam kék szemeimet. A lépések egyre közelebb értek, a tigrisem morgott mellettem. Ijedten kapcsoltam fel a lámpát. Castiel volt az, kótyagosan ásított egyet.
- Nyugi Hunter, ez csak Castiel.- vakartam meg a fejét.
A vörös csak nagy szemeket meresztett az ágyban lévő tigrisemre.
- Hogy kerül Hunter az ágyba?- kérdezte egy kis csend után.
- Ő vigyáz ránk. Meg magányos is voltam.- mosolyogtam rá a vörös démonomra.
Ő csak mosolyogva elment fürödni. Kinyújtóztattam magamat, a tigris is elnyúlt az ágyon. Átöleltem a tigrist, akár egy nagy plüssfigurát. Dorombolni kezdett, akár egy cirmos kiscica. Én mosolyogva és behunyt szemmel hallgattam. Hunter hirtelen kicsusszant a kezeim közül. Mikor kinyitottam a szemem, már Castiel feküdt a helyén. Ti kis összeesküvők! Hunter a lábunknál feküdt. Mosolyogva aludtam el. Arra ébredtem, hogy valaki rázza a fejemet. Ez a valaki pedig vörös hajkoronával rendelkezett.
- Kate, összenyomsz!- mondta elhaló hangon.
Kinyitottam a szemem és teljes testemmel Castielen feküdtem. Lekászálódtam róla és felültem.
- Milyen volt a legénybúcsú?- kérdeztem álmos hangon.
Kérlek szépen, ne mondd azt, hogy összefutottál Debbel! Így imádkoztam magamban.
- Jó.- mondta kifejezéstelen hangon.
- Akkor másképp kérdezem. Összefutottál Debby-vel?- kérdeztem a szemébe nézve.
- Míg Lys elterelte a figyelmét, belebújtam Leigh pulcsijába, így nem vett észre.- mondta. Majd elmosolyodott.- Féltékeny vagy, cicám?
- Mi?! Dehogy!- fordítottam el a fejemet.
Kiültem az ágy szélére és meztelen talpamat a plüss szőnyegbe süllyesztettem. Ő átkarolta a derekamat és a vállamra tette a fejét.
- Biztos? Nekem nem úgy tűnik.- húzódott még nagyobb mosolyra a szája.
Én elfordítottam tőle a fejem. Elkezdte a nyakszirtemet csókolgatni, szépen lassan cirógatta a hátamat. Beleborzongtam az érzésbe. Elmosolyodtam és hirtelen megfordultam. Castiel ölében voltam, így meglepte a dolog. A lábaimmal átfogtam a derekát, majd ledöntöttem az ágyra. Szájon csókoltam. de úgy, hogy beleszédültem. Értette, hogy mit akarok, így a kezével megindult a combom felé. Kopogás hallatszott, amire hirtelen felkaptam a fejem. Legurultam Castielről, aki felült. Felvettem a köntösömet, nehogy pizsamában nyissak ajtót. Szélesre tártam az ajtót és persze, hogy Rosa széles mosolya fogad. Ki másé? Castiel is feltűnik mögöttem, odanyújt egy pulcsit Leigh-nek.
- Kösz, haver, megmentettél!- mondta egy sóhaj kíséretében.
- Szívesen.- átvette a pulcsit.
- Kate, gyere, a menyasszonyi ruhához Leigh-nek le kell vennie a méreteidet.- mondta Rosa a párjára pillantva.
- Persze, máris!- mondtam.
- Ha meglesed a melleit, kinyírlak!- sziszegte Castiel.
- Nyugalom, melltartóban veszek méretet.- bólintott Leigh.
- Rendben, már megyek is. Csak egy pillanatot kérek!- mondtam és becsuktam a nehéz tölgyfaajtót.
Villámsebességgel kaptam magamra valamit. Castiel ott dühöngött mellettem.
- Figyelj, Castiel, kellenek a méretek. Nem akarok egy krumplis zsákban az oltár elé állni.- mondtam.
- De miért nem női szabó?
- Mert azt meg én nem tűrném meg, mikor méretet vesz rólad az öltönyhöz. Ezért kértem meg Leigh-t.- mondtam és szembenéztem a szürke szemekkel.
- De nekem van öltönyöm!- mondta Castiel, mire ránézek, amolyan "ne kamuzz" tekintettel.- Jól van, fekete farmer és fehér póló.
- Az nem öltöny. Mindjárt jövök, puszi, szia!- már kint is voltam az ajtón.
Rosa és Leigh nevetve hallgatták a kitörésemet Castiel féltékenykedéséről.
- Van is mire féltékenykednie. Ha nem volna Rosa, összejönnék veled.- mondta Leigh és rám kacsintott.
- Hé, hé! Itt vagyok!- mondta Rosa és Leigh-hez simult.
- Igen, itt vagy!- mondta és megcsókolta a barátnőmet.
- Csajszi, azt ne mond, hogy nem szoktál féltékenykedni!- mondta Rosa, miután nyálat cseréltek.
- Nem!- Leigh rám nézett felhúzott szemöldökkel.- Na jó, egy kicsit...- most Rosa nézett rám arany szemeivel.- Oké, minden lányt leszúrok a pillantásommal, aki az én vörös démonomhoz közel merészkedik. Így jó?
- Tökéletes a megfogalmazás!- mondta Rosa és lepacsiztak Leigh-el.
Elmentünk egy tanterembe, ami most üresen állt. Ott volt már minden mérőszalag és cérna, anyag és masnik... Beálltam egy üres helyre és elkezdtem vetkőzni. Mikor fehérneműben voltam, Leigh lemérte a mellbőségem. Egy kicsit elidőzött vele, de aztán füttyentett egyet. Rosa beleütött a karjába, amin csak nevetett. Lemérte a derékszélességemet, illetve meghallgatta az igényeimet. De Rosa már mondani kezdte.
- A ruha tele legyen fodorral, egy kis csillám legyen a szoknyáján és...- kezdte hadarni, de én félbeszakítottam.
- Rosa, ez az én esküvőm. Nem szeretnék semmi csicsásat, sosem állt jól az a habos-babos ruha.- mondtam, mire bólintott.
- De a koszorúslányoknak tervezhetem én?
- Persze, éppen mondani akartam!- mondtam nevetve.
Leigh elővett egy lapot és vázolni kezdte a ruhát az igényeim alapján. Rosa attól függetlenül még egy kicsit belekotyogott, de jó ötletei voltak. Végül Leigh azzal búcsúzott el, hogy két hét múlva rám igazítja. Lassan és keservesen telt el az a két hét. Boldogan mentem le végül ugyanabba a terembe. Leigh és Rosa mosolyogva mutatták meg a ruhát.
- Hadd vegyem fel, légyszi!!!!!- sipítoztam akár egy kislány.
Rám adták és mikor rám is igazították, elállt a szavam.
- Leigh, isten vagy!- borultam a nyakába.
- Vigyázz a ruhára!- tolt el magától, mire nevetni kezdtünk.
Így néz ki a ruhám:

Ebben fogok oltárhoz vonulni! Alig bírtam nyugton maradni, amíg leszedték rólam a ruhát. Mivel Rosára bíztam a koszorúslányok ruháit, így Leigh azokkal is végzett.
- Mutasd meg!- könyörögtem neki.
- Oké.- mondta és Rosa előhozta az egyiket.
Ránéztem és azonnal beleszerettem. Imádlak, Rosa, komolyan.
Így néz ki a koszorúslányok ruhája:

(Tudom, hogy befigyel a Vatera, de azt ne nézzétek, köszi!)
Izgatottan mentem vissza az immár 5 hónapos gyerekemhez. Igen, gyorsan repül az idő. Úristen! Megházasodom! Lejtettem egy kisebb örömtáncot a lakosztályunk közepén, mikor Castiel belépett. Én abbahagytam és lassan hátranéztem. A nyakába ugrottam és szétcsókoltam az arcát.
- Mi ez a nagy öröm?- kérdezi, de még mindig ölel.
- Láttam a ruhámat és isteni! Leigh nagy király!- mondtam.
- Ja, nekem is nemsoká le kell mennem és felpróbálni az öltönyt.- mondta a száját húzogatva.
- Csak a lagzi erejéig kell hordanod, aztán...- huncutul mosolyogtam rá.- Rosáék bevállalták, hogy vigyáznak a kicsire egy egész hétig. Apától pedig ajándékba kapjuk a nászutunkat.- ma beszéltem vele és nagylelkűen felajánlotta, hogy állja a nászút költségét. Ő választotta ki, hogy hova megyünk.
- És hová megyünk?- kérdezte mosolyogva.
- Apám választja. Még ma beszélek vele.- mondtam.
Ő megcsókolt és ledöntött az ágyra. Most viszont Lys nyitott be. Összeesküvés, vagy mi?! Alig várom, hogy lássam Castielt öltönyben! Na, találjátok ki, hova küld minket az én egyetlen apucikám... Amikor meghallottam, visítozni kezdtem a telefonba. A Bahamákra megyünk! És már csak néhány nap és itt az esküvő!

Egy kis önreklám

Sziasztok, remélem mindenkinek tetszik a történetem! Most egy kicsit reklámozni szeretném a Facebook-os oldalamat, aminek a neve: Blogok és Fanartok - Csábításból Jeles. Itt az én blogjaimról kérdezhettek, ha van rá igény, felteszek pár érdekességet. Ezen kívül még más blogokat is felteszek, amiket én szoktam olvasni, és a szívemhez közel állnak. Felteszek még Fanartokat is, amiket nem én rajzoltam, de mókásnak és kreatívnak találom őket és szeretném veletek megosztani. Köszönöm, ha kedvelitek az oldalam és tényleg nagyon, de nagyon imádlak titeket.
Puszi és mindenkinek további szép napot!